Radko Pytlik nevezi így Jaroslav Hašeket a róla írt könyvében. Ha ennek a blognak apropóját a cseh remekek adják, a sörnek és az irodalomnak különös, csak a csehekre jellemző viszonya, akkor Hašek és írásai megkerülhetetlenek.A prágai bohémvilág, amelynek az író egyik legendás figurájává nőtte ki magát, sohasem volt túl szalonképes. A kiskocsmák söröskancsói mellett elmondott tréfákban, és az eszmefuttatásokban is van valami vaskos, kesernyés íz. Olyan híres prágai bohémek élvezik és csodálják az anarchista Hašek tetteit, mint Franz Kafka, Stanislav Kostka Neumann, Max Brod, Frantisek Langer. Hašek számos éjszakai rendzavarásban, kocsmai verekedésben, rendőr- és nyárspolgárfelültető tréfában szerepel. Egyik rendőrségi bejegyzésben olvashatjuk, hogy „Jaroslav Hašek író, felekezetnélküli, bejelentett lakása nincs és teljes részegségi állapotban találtatott…”

Amikor egy verekedés miatt meg akarják bírságolni, kiderül, hogy lehetetlen, hiszen „teljesen vagyontalan”.

Svejk, ez a zseniális hülye, hallhatatlanná tette Hašeket, aki mintha semmit nem tett a túlélés érdekében. Vajon milyen lehetett valójában ez a prágai bohém, akinek élete, melyből maga is gúnyt űzött, igencsak nyomorúságos volt. Az önpusztítás, mely negyven éves kora előtt halálba vitte az írót, nem menekülés volt-e a keserű valóság elől?