Napi menü

A pincér álma

A pincér álma

A képen a híres vendéglői epizód, Huszárik Zoltán Szindbád filmjéből. Nem túlzás azt állítani, hogy a magyar filmtörténet egyik legismertebb jelenetéről beszélünk, mely a filmnek köszönhetően lett szindbádivá. A „nagy zabálást” a rendező kiváló érzékkel illesztette be a Szindbád történetek közé, pedig ihletője egy önálló Krúdy elbeszélés A pincér álma volt. Ebből idézünk:

„ – A disznóhúshoz mégis csak inni kellene valamit. Talán egy nagy korsó sört? Helyes, tisztelt barátom? – kérdé a vendég és már az üres tányér körül babrált az ott eldobált fogpiszkálókkal, kenyérhéjakkal és egyéb morzsalékokkal, amelyek mindenütt ott maradnak a világon, akármennyire ügyel a vendég a rendre, tisztaságra, csinosságra. – Egy szép nagy korsó sört, tisztelt barátom – ismételte a vendég és csettintett ajkával, csiccsantott nyelvével.

A pincér mogorván elhozta a kért italt, most már kedvetlen volt, mert azt gyanította az ismeretlen vendégről, hogy az valamely tréfát akar űzni az ő mihasznaságából. Kár a vendéget jól tartani, mindenkinek elébe kell tenni a maga porcióját, aztán tovább menni, mert a vendég háládatlan, ha egyszer jóllakott. Valami ingyenes cirkuszra érez gusztust, miután telerakta bendőjét. De Fridolin mégse mozdulhatott el az asztaltól ama kísérteties üvöltések miatt, amelyek még mindig felhangzottak körülötte, ha távolodva is, végignézte tehát, (bár örömtelenül), hogyan törli meg a korsó szélét szalvétájával a vendég, hogyan helyezi azt fülénél fogva keze ügyébe, majd rövid szemlélődés után, hogyan emeli szájához a korsót, hogyan mereszti szemét a plafonra, hogyan kezdi magába eregetni a sört: lassan, kortyolgtatva, mintha takarékoskodna az élvezettel. És e lassúság mellett is körülbelül háromnegyed részét fogyasztotta el a korsónak, midőn azt megelégedetten a helyére visszatette.”

2017-10-04T11:32:48+00:00