Először is szögezzük le – a császármorzsa nem azonos a grízsmarnival vagy más nevén daramorzsával. Mint ahogy az utóbbiak nevükben is jelzik, darával készülnek, a császármorzsa pedig liszttel, és ha jól készítjük el, könnyebb, lazább állagú, mint darával készült rokona. Természetesen az évszázadok alatt a két recept számtalan – egymáshoz nagyon is hasonlító – változatban készült el. A sokféle recept közül, így mindenki úgy készíti el, ahogy neki leginkább az ínyére való, de annyi biztos, hogy az osztrák eredetű császármorzsa receptje nem tartalmaz darát.
A történelminek is nevezhető édesség több mint száz éves hírnevét annak is köszönheti, hogy Ferenc József császár rajongott érte. Ezzel kapcsolatban több legenda is szárnyra kapott, így a népmesei történet is, mely szerint az osztrák császár az éj leple alatt maga akart palacsintát készíteni, amikor orvosai diétára fogták, és de tapasztalatlanságában a kísérlet balul sült el, de egy kudarc eredményeképpen született meg a Kaiserschmarn. Bár vitathatatlan, hogy a császármorzsa, ha liszttel készítjük, akkor nagyon hasonlít a palacsintatésztához, de az azért hihetetlen, hogy a császár hálóingben és hálósipkában a konyhába oson, és nekilát magának sütögetni.
Sokkal életszerűbben hangzik, hogy a karcsúságára betegesen vigyázó Sissi megkérte az udvari szakácsot, hogy készítsen neki valami könnyű édességet. A szakácsnak Erzsébet királyné kényes ízlését egyáltalán nem sikerült eltalálni, Sissi panaszt is tett férjénél. Az pedig már-már Nasszreddin hodzsa és Mátyás király mesevilágába repít vissza bennünket, hogy a császár mielőtt igazságot tett volna, megkóstolta a süteményt, mely annyira elnyerte tetszését, hogy kedvenc édességei közé sorolta.